Bartók Béla anatóliai gyűjtése
Bartók Béla 1936-os törökországi gyűjtése csak sok évvel a zeneszerző halála után került kiadásra. Pedig maga Bartók nagy jelentőséget tulajdonított ennek a magyar és török őstörténetet is érintő munkájának, mely egyben az összehasonlító népzenei kutatás egyik fontos alapműve. Hosszú szünet után ez volt az első – és egyben utolsó – vidéki gyűjtőútja, és a török zene annyira foglalkoztatta, hogy Amerikába történt kivándorlása előtt komolyan foglalkoztatta a törökországi letelepedés gondolata. De hogyan került Bartók Törökországba? Bartók Kodállyal együtt fordult a népdalgyűjtés és a népzenekutatás felé. 1905-ös, első gyűjtéseit székelyföldi, majd további gyűjtőutak követték. Már 1906-ban, a magyar népdalok rendszeres gyűjtésének és tanulmányozásának megkezdése után alig néhány hónappal hozzálátott a Kárpát-medencében élő szlovákok, majd később a románok népzenei hagyományainak feltárásához.
Meggyőződése volt, hogy csak a szomszéd népek zenéjének alapos ismeretében állapítható meg, mi a sajátosan magyar, illetve mi az, ami közös vagy eltérő a különféle népek hagyományaiban. Szabolcsi (1950: 35) megfogalmazása szerint: „Kezdettől fogva tisztában volt vele, hogy a szomszéd népek zenéjének ismerete nélkül a magyart sem ismerhetjük igazán.”
Nagy jelentőségű kutatómunkáját a trianoni békeszerződés megkötéséig folytatta, amikor is az elcsatolt területeken végzett gyűjtőmunka ellehetetlenült: 1918 után magyarlakta területen lényegében már nem gyűjtött. Összesen mintegy 3000 magyar dallamot rögzített, megírta a magyar népzenét tárgyaló alapvető könyveit, és a dallamok egy részét felhasználta műveiben is.
Ugyanakkor erőteljesen érdeklődött a rokon és más népek zenéje iránt is: 1913-ban beutazta Észak-Afrika egy részét, a Biskra-vidéki oázisokat, hogy az ottani arabok népzenéjét tanulmányozza, később, 1932-ben részt vett az arab zenei kongresszuson Kairóban. 1911-ben kárpát-ukrán népdalokat gyűjtött a Felvidéken, majd az 1929-es, szovjetunióbeli utazása során felkereste a leningrádi Fonogram Archívumot.
Sipos János
(A teljes cikk lent olvasható.)